Különös módon mindig is vonzott a body art világa, és nagy csodálattal tekintettem azokra az emberekre, akik egy-egy szép mintát viselnek magukon, vagy tetoválóként, illetve piercerként egész életükben az emberi test ilyenféle díszítésével foglalkozhatnak.

A nyugati társadalmakban is megszokott tetoválás és piercing mellett a „modern primitíveknél” a scarification-nel a test díszítésének és azönmegvalósításnak egy „régi-új” formája kezdett elterjedni. A hegminta készítésekor a kívánt motívumot a bőrbe vágják vagy égetik. Az ok, hogy ki miért választja ezt a rituális folyamatot, mindenkinél más lehet: beavatás (pl. az őslakosoknál); önmagunk, s határaink még mélyebb megismerése; vagy egyszerűen csak egy szép minta viselése.

A modifikációs mozgalom hazánkat sem kerülte el, így egy industrial piercing és egy véletlen folytán, valamint némi kérdezgetés után (mivel vidéken nem volt olyan ember, aki hegminta készítésével foglalkozna) nekem is lehetőségem nyílt rá, hogy gazdagabb legyek ilyen mintával.

Az egyik fővárosi tattoo szalonban (Black & White) megismertem egy fiatal és tehtséges scarification művészt, Zagyvai Gábort, akinek a segítségével lehetőségem nyílt ötletem megvalósítására. Az egész művelet a minta megtervezésével, s megrajzolásával kezdődött, melyet természetesen többszörös személyes találkozó előzött meg, melyek során maximális tájékoztatást kaptam az egész folyamatról, és egy kérdésem sem maradt megválaszolatlan.

A minta készítésének a napján izgatottan léptem be a szalonba, de hamar megnyugtattak, és tudván, hogy jó kezekben vagyok, már egészen nyugodtan feküdtem végig a széken, és vártam, hogy „életre keljen” az eddig még csak papíron díszelgő nap-motívumom.
Bár a minta szerintem nem volt komplikált, meglepődésemre mégis mintegy másfél órán át készült. Különös módon, a folyamat sokkal véresebbnek és fájdalmasabbnak néz ki a képeken, mint amilyen valójában. Ha a kliens betartja a jótanácsokat, biztos nem éri kellemetlen meglepetés. Érdemes mindenképpen enni (pl. csokit :D ) a procedúra előtt, és semmiképp sem kell túlzottan idegeskedni előtte, mert az egész nem fáj jobban egy tetoválás készítésénél (csak sokan idegenkednek, ill. izgulnak tőle a vér és a szike láttán). A hegminta előtt én is szkeptikus voltam, de utólag teljes mértékben elmondhatom, hogy tényleg vannak olyan pillanatok, amikor semmit sem lehet érezni, mert a szike olyan éles, hogy gyakran észrevétlenül hasítja a bőrt.

Ha azonban szép mintát szeretnénk, akkor a következő mintegy két hétben még kellő időt, energiát és törődést kell fordítani a friss hegre. Mindenképp szükségünk lesz egy pár dologra, mint pl. elegendő leukoplastra (vagy más, hasonló kötszerre), vazelinre, fóliára, stb. A seb kezelésének a lényege, hogy a kívánt hatás érdekében egy ideig még nyitva kell tartani a heget (ezért elengedhetetlen a megfelelő sterilitás!). Szerintem ez az időszak talán megterhelőbb a szalonban töltött óráknál, de az eredményt megnézve mindenképp megéri. Bár kellemetlen, s kissé fájdalmas a napi többszöri kezelés, de azért nem egy kibírhatatlan dologról van szó, pláne ha az elérni kívánt cél lebeg a szemünk előtt.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a munka javát a természet végzi, hiszen mindenkinek más a bőre, így máshogy is reagál a különböző beavatkozásokra és kezelésekre.
A szalon, illetve a scarification artist kiválasztásakor mindenképp érdemes megfelelően informálódni, hiszen elengedhetetlen a megfelelő tapasztalat és sterilitás.

Azt is érdemes szem előtt tartani, hogy sokak idegenkednek a test díszítésének ezen módjától, és nem számít ritkaságnak, ha az ember értetlen tekintetekkel vagy kérdésekkel találkozik. Ha azonban biztosak vagyunk a dolgunkban, akkor biztos mindvégig büszkén fogjuk viselni a minket díszítő motívumot.
Fontos, hogy a hegminta – úgy, mint a tetoválás is – egész életre szól, ezért nem szabad elhamarkodott döntést hozni.

Közel fél év távlatában nagyön örülök, hogy megcsináltattam a hegmintámat, a szalonnal, és a scarification művésszel is maximálisan elégedett voltam, ezért úgy maradt meg bennem az egész, mint egy 100%-ig pozitív élmény, mely mindig eszembe jut a derekamon díszelgő napocskáról.