Tegnap kettévágtam Ania nyelvét, aki Lengyelországból érkezett, hogy megcsináltassa ezt az érdekes és igen radikális testmódosítást. Két éve már járt nálam Ania, akkor azért jött, hogy vágjak a karjára kettő levelet , ami mára nagyon szép lett (képek később).
Ő volt az első külföldi vendégem, aki csak azért jött országunkba, hogy testét átformáltassa velem. Ez természetesen nagy megtiszteltetés volt nekem.
Mostani útjára elhozta magával a piercer-ét is, aminek nagyon örültem, mert így legalább volt valaki aki tudott segíteni nekem tartani a nyelvet.
Nagyon szeretek nyelvet kettévágni, mert nagyon precíznek kell lenni, és a procedúrát nagyon nyugodtan kell végrehajtani, hiszen a legkisebb hiba is végzetes lehet. Pontosan azt éreztem a tegnapi procedúra alatt, mint amikor először vágtam bőrbe mintát: körülöttem minden lecsendesedett és csak az elvégzendő feladatra figyeltem. Próbáltam a kezeimet a lehető legnyugodtabban használni, és a bemetszést is apránként ejtettem meg, hogy tudjam követni a szike útját. Centiről centire haladtam a vágással és a sebszéleket rögtön összevarrtam, hogy megakadályozzam a túlzott vérzést, ami megnehezítette volna a munkámat. Az egész művelet kb. 1 óra volt, bár lehet h valamivel kevesebb.
Hétfőn újra megnézem a varratokat, és az esetleges visszanövés mértékét is, ami remélhetőleg egyáltalán nem lesz. Sajnos gyakran előfordul, hogy akár a teljes gyógyulás után hónapokkal elkezd visszanőni a vágás tövénél a két villás vég, ám ezt el lehet kerülni néhány egyszerűbb praktikával.