A művészetről általában mindenki másképpen gondolkodik. Van, aki művészetnek tartja Kandiszkij festett jeleit, vagy éppen Miro színes vonalakból álló rajzait, más nem érzi át az ezen alkotások mögött lévő művészi látásmódot, és nem tekinti művészinek a látszólag egymásra dobált színeket, formákat.
jon joyce munkája
Lehetetlen igazságot tenni és kijelenteni hogy mi számít művészetnek, és igazából ez az ami a művészetet azzá teszi ami: az igazi művészetben nincsenek szabályok, az alkotás folyamata sem számít igazán, csak a végeredmény. Ha a végeredmény egy új alkotás, egy olyan dolog, ami azelőtt nem létezett, tehát valami létrejött egy ember alkotási folyamata által, akkor a mű ismételhetetlen, és teljesen egyedi lesz. Ilyenkor beszélek művészetről. Természetesen az egyéni ízlés is fontos tényező, így a művészet fogalma mindenkinek mást jelent.
Így van ez a testmódosítással kapcsolatban is. Van, aki szerint semmi művészi nincs egy villásformájúra vágott nyelvben, vagy egy implantátumban, ami kiemelkedik a bőrből, és három dimenziós benyomást kelt rajta. Léteznek olyanok, akik szerint mindez undorító, és teljesen természetellenes, hiszen testünket úgy kellene hagyni ahogyan azt megteremtették, és minden ami a „normálistól”, a készen kapottól eltér az nemhogy művészi nem lehet, de egyenesen visszataszító.
Az ellentét ebben a gondolatban csak annyi, hogy pont a test megváltoztatása, átalakítása, új jelekkel történő felruházása változtatja át a testet egy művész médiumává, egy műalkotás hordozójává, legyen az a változtatás bármilyen radikális, vagy egyesek számára visszataszító.
Az elején azt írtam hogy az igazi művészetben nincsenek szabályok, mindenki úgy alkot ahogyan szeretne. Fontos megjegyezni azonban azt, hogy a művészi végeredményhez fontos, hogy mind az eszközöket, mind a médiumot, a művészetünket hordozó anyagot mesterien kezeljük, legyen szó vászonról, egy márványtömbről, vagy éppen egy emberi testről.
Fontos ismernünk a „vásznunk” minden tulajdonságát, eggyé kell válnunk vele, hogy megfelelően alakíthassuk, és hogy a végeredmény valóban művészi legyen. Attól mert egy vászonra festek két egyenes vonalat, egy darab fából kivágok egy kockát, vagy egy emberi testre beszúrok egy piercinget még nem lesz művészi az alkotás. Fontos hogy azt a piercinget a lehető legjobb, legesztétikusabb helyre szúrjam be testrésztől függően, fontos, hogy az adott tetoválást jó helyre helyezzük el, hiszen az alkotás csak így válik eggyé viselőjével, és csak akkor válik művészivé és valóban esztétikussá amit csinálunk. Fontos, hogy az adott modifikáció illeszkedjen viselője személyiségéhez, hogy ne elüssön tőle, hanem teljesebbé tegye már első ránézésre is. Ha mindez együtt van a test egy valódi műalkotás lesz, ami eltér ugyan a megszokottól, de még magasabb szinten lesz használható a benne lakó lélek számára.