a kezemen lévő koncentrikus scarification-nal kapcsolatos jegyezeteimből összerakott beszámoló, 3év távlatából. Az elkészítésről, a minta jelentéséről, akkori gondolataimról.
"...egy hullámhosszra kell találnunk belső, igazi lényünkkel, nem pedig műholdvezérlésű, távirányított, külsődleges berendezkedésű életpótlékban lelki törpeként nyomorogni, és külsődleges sikereinkkel takargatni lelki sebeinket."
Grandpierre Attila
Prevízió
Nem tudom mire számítsak. Vágtam már magamra, nem is egyszer, de ez lesz a legfontosabb heg az életemben.
Tudom h meg tudom csinálni, de nem tudom mikor fogom elkészíteni. Ez a jel, mint a többi végig fog kísérni egész életemben. A hivatásom, a hobbym, és a munkám lényege ez, mely mindenki számára látható lesz. Ezt a jelet nem fogom tudni rejtegetni (persze nem is akarom) nem tudom majd eltakarni ruhákkal
Mindig látható lesz.
És olyannak kell sikerülnie, amilyet akarok. Nem lehet csúnya, bár akárhogy is sikerül nekem gyönyörű lesz. Egy csodálatos emlékeztetője annak, hogy ne térjek le soha az útról, amire ráléptem. Emlékeztetője annak, h soha nem lehetek olyan tagja a társadalomnak, mint amilyen voltam.
A tökéletes jel. Ami mindent magába foglal. A minden. Az egy.
Nehéz lesz. Egy kézzel kell megcsináljam a kétkezes munkát. Nem tudom h hívjak-e segítőt vagy sem.
Miért?
Számomra a legcsodálatosabb dolog ebben a scarification-ban nem a díszítő funkció vagy az elkészült jel minősége, hanem az, hogy képes voltam arra hogy megcsináljam.
Hogy pontosan mit jelent nekem ez a minta, a koncentrikus kör? Az agyamban van benne, és agyam megjelenítette ezt a testemen is. Nem tehetek róla, ilyen dolgokban tehetetlen az ember. Ha egyszer hiányzik valami a testedről,akkor csinálhatsz bármit, addig nem fogsz nyugodni amíg el nem készül, és látható nem lesz. Így kerül összhangba a testünk az elménkkel, és a lelkünkkel. Lehetetlen megfékezni h az ilyesfajta minta megszülessen. De ilyenkor nem is akarjuk ezt megfékezni. Boldog vagyok h ezt lehetetlen megfékezni. Ha lemondasz valamiről tudod h valójában soha nem is volt szükséged rá. de ennek ott kellett lennie. Pont úgy és pont azon a módon ahogyan ott van. Ezt a mintát nem a kezem vagy a szike gyártotta, hanem az agyam. Már fizikai megjelenése előtt is ott volt a bőrömben, de csak én láttam.
Kész a nagy mű, az alkotó pihen.
Megcsináltam. 2 napon keresztül (péntek-hétfő), 4-4 órán keresztül vágtam és nyúztam a bőrömet. Megérte. Mindennél jobban. Elkészült a jel, a szimbólum. Az életem szimbóluma. A munkám gyümölcse. A fájdalom eltörpül a boldogság mellett. A fájdalom a múlt. A boldogság örök.
A fájdalom tartott fókuszban. Nélküle csúnya lenne a munkám. Fájdalom nélkül ez csak felszínes lenne és múlandó. Így viszont örök.
Mindenkinek a saját kezében van a teste, de sajnos ez csak néhány emberben tudatosul. Kevésben.
A tudat h ezt megcsináltam magamnak minden korlátot képes ledönteni. Nem létezik lehetetlenség többé. Mindenre képes vagyok. Mindenre.
„mert ahhoz, hogy szellemi értelemben magasabbra jussunk, önmagunkban kell alászállnunk.” Oswald Wirth
