Még mielőtt valaki megszólna, hogy miért írok az iszlám vallással kapcsolatos dolgokról, mikor fogalmam sincs róla, elmondom, hogy tényleg nincs, de a belső dzsihád gondolata szemlélődésre ösztökélt. Ezt osztom meg most veletek.
A tetoválás, amit a képen láthattok a belső dzsihád-ot jelenti, és múlt héten készítettem, egy kűzdősportot űző srácnak, akin éreztem, hogy mind testileg, mind lelkileg fontosnak tartja választott sportját, meghatározza életét, viselkedését, és gondolkodását is. Ő mondta el a tetoválás jelentését, és én persze rögtön a "szent háborúra" gondoltam, amit az iszlám a többi vallás ellen vív - erre ő elmondta, hogy ez bizony nem az a dolog , hanem a belső dzsihád, amit önmagunk ellen kell megvívnunk!
Kicsit utána néztem a dolognak, mert eléggé megfogott ez a fajta jelentés, és így rátaláltam, hogy az iszlámban kétféle dzsihádot különböztetünk meg: a belsőt, amiben a hívő saját harcát vívja a saját rossz és jó oldala ellen, valamint a katonai dzsihádot, ami ugye maga a háborúzás a vallás érdekében (ami szerintem nem a legjobb út arra, hogy bármilyen eredménye is legyen a vallás terjesztésének, de ez egy másik kérdés, amit nem boncolgatnék). A belső dzsihád azonban egy olyan dolog, mely minden életfilozófiában vagy vallásban megtalálható (persze nem ezen a néven) és elengedhetetlen ahhoz, hogy jobb emberek legyünk, hiszen a döntő harcot először magunkban kell megvívni ahhoz, hogy a világ megváltozzon! Így tehát ez a dolog folyamatosan arra ösztökéli az embert, hogy a hibáit kijavítsa, felülvizsgálja önmagát, és lelkét a lehető legjobb irányba terelje, mert csak így nyerhet valódi és tartalmas boldogságot. Fontos rádöbbennünk, hogy legnagyobb ellenségünk saját magunk rossz oldala, és félnünk csak attól kell, hogy ez a rossz oldal fog fölénk keveredni, így már a földi életben megtalálhatjuk a poklot! (Véleményem szerint a pokol és menny fogalma is egy olyan állapot, amibe az életvitelünk miatt kerülhetünk még a földi lét során, bennünk van mindkettő, a mi dolgunk hogy megtaláljuk azt, amelyiket ki szeretnénk teljesíteni magunkban)
A belső harcunkat pedig magunknak kell megvívni, mert senki nem harcolhatja ki lelkünk békéjét és üdvét helyettünk! Mindenkinek más módszerre van szüksége a változáshoz, a gonosz és minket fertőző gondolatok kiűzéséhez, azonban sokat segíthet a dologban ha megérezzük a minket körülvevő teremtő erőt, ami mindig a legjobb irányba sorodorja a világot, és minden az akarata szerint történik (Csak azért nem írok le olyat, hogy "Isten" mert ez sajnos sokaknak beszűkítené a gondolkodását - néha fontos a szavak mögé látni és nem a berögzült gondolati sémákra hagyatkozni).
Emlékezzünk arra, hogy csak úgy lehetünk egészségesek (hangsúlyozom a szót: EGÉSZ-SÉG) ha lelkileg és testileg is egészek vagyunk. Ehhez pedig néha fontos magunkba néznünk és ott kezdeni a takarítást! Míg a testmódosítás egyes esetekben gyógyíthatja a testünket, a gondolati befelé fordulás a lelkünket teheti helyre!
