testmódosítás

A testünkre kerülő jeleknek, mintáknak általában soha nem találjuk meg a jelentését rögtön elkészültükkör, mindig csak jóval utána jövünk rá, tudjuk kifejezni, hogy valóban mit is jelentenek. Lehet h talán soha nem találjuk meg, de tudjuk h kell és ezért megcsináltatjuk valamiért. Egész egyszerűen csak érezzük hogy ott van, látjuk harmadik, belső szemünkkel, és láthatóvá akarjuk tenni.... Sokszor az a legnehezebb, hogy valakinek elmondjuk azt, amit még mi sem tudunk teljesen, azaz még nekünk sem világos minden részlete. Ezért néha lehetetlen válaszolni az ábra miért-jére.

Általában (persze ez is mindenkinél máshogy alakul ki) először cask megjelenik egy minta a tudatunkban, de még cask halványan, alig láthatóan. Aztán folyamatosan egyre erőteljesebben kezdi látni azt belső szemünk, míg egy bizonyos idő múlva már elkezd hiányozni az érzés, hogy valóban teljesen láthatóvá tegyük a mintát magunk számára a bőrünkön. Ekkor érkezik el az a pont mikor tudjuk, hogy a választott mintára valóban szükségünk van, és már az a furcsa, hogy nincs ott. Ilyenkor biztosak lehetünk abban, hogy soha nem fogjuk megbánni a választott jelet, és minél később készül el, annál jobban vágyunk rá.

Talán a Polinéz szigetvilág tetoválásaival kapcsolatban olvastam valahol, hogy mindenkiben ott van a minta, csak láthatóvá kell tenni. Természetesen a minta nem velünk születik, hanem később, életünk során alakul ki bennünk, persze mindenkinél más és más mennyiségben és méretben. Epekedhetünk egy jel után, de ha nincs meg bennünk, akkor nem lesz méltó dísze testünknek, még akkor sem ha felkerül ránk. Ilyenkor hosszú távon érezni fogjuk, hogy nem kerültünk közelebb önmagunkhoz, és bánni fogjuk, hogy nem vártunk, és nem belső megérzéseinkre hallgattunk.

Az idő múltával gyakran ráébredünk a már rajtunk lévő jel jelentésére, sőt ha úgy tetszik akár meg is magyarázhatjuk a mintát, költhetünk mögé többletjelentést, de még akkor sem biztos, hogy mindent tudni fogunk róla. Csak akkor jöhetünk rá valós küldetésükre, ha alámerülünk önmagunkban is, és elég időt fordítunk lelkünk megismerésére. Általában a világ (vagy pontosabban világunk) összes nagy kérdésére ez a megoldás…