Életünk bizonyos szakaszaiban új és új próbatételekkel találkozunk, melyeken vagy sikerrel áthaladunk, vagy elbukunk, így nem leszünk képesek arra, hogy az úton továbbhaladjunk, amíg nem teljesítettük az előző próbatételt maradéktalanul.
Az igazán komoly próbatételek gyakran járnak fájdalommal, így ezek az út és a próbatétel természetes részei. Ha egy próbatétel, vagy rituálé nem jár fájdalommal, az nem is igazán fontos. Ha egy rituálét a fájdalom ellenére képesek vagyunk végrehajtani azzal biztosítjuk önmaunk részére a lelki fejlődést, valamint a becsületet szerzünk magunknak, mint mások részéről, mind magunkfelé.
Természetesen a fájdalom teszi igazán nehézzé ezeket a próbatételeket, hiszen tudnunk kell, hogy amin keresztül megyünk az bizony fájdalommal fog járni, de hogy mekkorával azt nem tudhatjuk előre. Ettől lesz az egész még ijesztőbb! Ha valamire nem tudunk felkészülni az természetes módon feszültséget kelt bennünk, és gyakran bizonytalanságot szül, mely belső konfliktusokhoz vezethet.
Így a próbatétel előtt gyakran lelkileg és testileg is bizonytalanok vagyunk és nem vagyunk biztosak önnön sikerünkben. A megoldás itt is bennünk van, de a felkészülésünket drámaian megnehezíti hogy testünket és elménket is fel kell készítenünk a ránk váró rituáléra, amiről még szinte semmit sem tudunk. Természetesen hagyatkozhatunk (sőt, másra aligha hagyatkozhatnánk) az őseink (és itt a rituálékat már elvégzett emberekre gondolok) által átadott tudásra, az ő gondolatakra, és javaslataikra, de ettől még érezzük, hogy minden információ ami másodkézből fakad szinte hasznavehetetlen, és az élményt mi magunk fogjuk, mi magunknak kell átélni. Az ilyesfajta történetek meghallgatása elménket segítheti a felkészülésben, de testünket szinte semennyire nem tudjuk előkészíteni.
Így válik egy próbatétel valódi kihívássá, hiszen egész valónkkal (testünk, szellemünk és elménk összességével) fel kell készüljünk, nem elég csak az egyikkel készen állni, mert akkor szinte biztosan elbukunk.
Ha pedig képesek vagyunk arra, hogy énünk ezt a három alkotóelemét teljesen összhangba hozzuk, és felkészítsük egy ismeretlen, fájdalommal járó kihívásra, máris nyertünk, és új szintekre léphetünk a fejlődésünk során.
És ha ezt a paradicsomi állapotot sikerül fönntartanunk, akkor nincs az a próbatétel, melyen nem felelnénk meg.
