Megváltoztatni testünk színét,majdnem tejesen inverzé tenni azt, elrugaszkodni attól a színtől amiben egész életünkben voltunk igazi felszabadulás. Semmi nem tehetne szabadabbá, és teljesebbé mint rengeteg fájdalom árán átváltozni, felvenni újra tényleges, és valódi formánkat, melyre születésünknél régebb óta emlékszünk, csak éppen megpróbáltuk elnyomni azt.

Ha eléggé ki tudjuk nyitni tudatunkat és szellemünket, ha le tudjuk vetkőzni a gátakat, melyeket környezetünk, valamint belsőnk egy része épített fel tudatunk köré, észrevehetjük h tulajdon bőrünk alatt töb van mint hús és vér.

Vagyishogy több lehet.

Ha ez a tökéletes, nyitott állapotot fenn tudjuk tartani hosszú időn keresztül előfordulhat, hogy bizonyos jelek a gondolatainkban annyira a részünké váltak, hogy már már hiányzik hogy formát adjunk nekik, és mindig lássuk. Lehetőleg minél sötétebben....vagy éppen minél halványabban.

Néhányunknak ezek a jelek egész kicsik, másoknak meglehetősen nagyok, vagy éppen szokatlan helyeken vannak. Belső lényegük és a mögöttük lévő vágy azonos, még akkor is ha ezt nem mindenki érzi. A primitív ösztön mindegyikünkben ott él, azonban van akiben sokkal halványabban, mint másban. Minden a tudatunkra ébredés és annak tényleges használatba vételének fokozataitól függ. Természetesen a jelek megjelenése fakadhat más forrásokból is, azonban ha a forrás nem azonos lényünk tényleges mélységével, a jel sem lesz maradandó, vagy ha mégis, soha nem fog egyezni valóságunkkal. És ez belső konfliktusokat szűlhet.

Ha azonban az igazi jeleket találjuk meg, azok egy életen keresztül természetesek lesznek számunkra, és eggyé válnak testünkkel.