Az ember civilizációs fejlődése során sokszor került szembe olyan erőkkel, embercsoportokkal, akikkel nem volt közös az érdekük, így gyakran harcok, háborúk alakultak ki. Ezekben a háborúkban rendszerint csak férfiak vettek részt, és gyakran az életük árán kellett megvédeniük a saját csoportjuk, és a csoportjuk felett álló nemzet érdekeit. Később a különböző társadalmak létrehoztak különböző hadseregeket, melyek az országukat és ezzel együtt érdekeiket védték. A hadsereg tagjait jelenleg katonáknak hívjuk, azonban régebben ők csak a harcos névvel voltak megjelölve. Még ma is találunk ilyen harcosokat a különböző primitív törzseknél, akiknek a törzs védelme az első számú feladatuk.
Mivel a törzsi háborúkban a harc általában kézi-, és nem lőfegyverekkel zajlott, az ellenséges törzs tagjai szemtől szembe kerültek a harcmezőkön. Ilyenkor a harcosok megjelenése drámaian befolyásolni tudta az ellenséget: gondoljunk csak az élénk, vagy éppen teljesen homogén színű, teljes testet beborító testfestésekre. Ezek a festett jelek megkülönböztették a törzs tagjait a szemben álló féltől, és megpróbáltak félelmet kelteni az ellenségben. A különféle törzseknél a harci dísz teljesen eltér a hétköznapi testdíszítéstől. Ezekből a jelekből később kialakult a tetoválás, mely már maradandóan megjlelölte a harcosokat az egyszerű „polgároktól”. Természetesen a testfestés mellett a különböző „primitív piercingek-nek” is nagy szerepük volt, gondoljunk csak az afrikai harcosok hatalmasra tágított fülcimpáira, vagy tányérszerű ajkukra!
A „harcosok” társadalmát minden történelmi korban megjelelölték valamilyen módon, és szinte mindenhol alkalmazták a tetoválást is, mint maradandó megjelölési formát. A római hadseregben például a katonák mellbimbó piercinget hordtak, az orosz tolvajtársadalomban pedig még mindig külön tetoválások járnak a végrehajtó harcosoknak – a hóhéroknak. Nem ritka, hogy az azonos egységben szolgáló katonák azonos jelzéseket varratnak magukra. Gondoljunk csak a francia idegenlégió katonáira, akiken szinte egytől egyik megtalálható valamelyik tipikus légiós szimbólum.
Érdekes dolog arra gondolni, hogy a törzsi harcosok egyenruha helyett a testükre festett/ tetovált jelekkel indultak harcba, és hogy végső soron itt a testfestés egyenruhaként funkcionált, hiszen ezek a jelek és színek egységesek voltak, pont úgy, ahogyan egy alakulat katonáinál.
Természetesen nem csak a katonai vonatkozású harcosoknál találkozhatunk egyen tetoválással, hanem a különböző, „hétköznapi” harcosok is gyakran tetováltatnak ilyesfajta szimbólumot.
A focihuligán körök, a kűzdősportokat űző emberek, vagy akár a megtermett „vállalkozók és portások” is a harcos társadalomhoz tartoznak, így számukra a tetoválás egyfajta harci díszként is értelmezhető.
A harcosok máshogy állnak a fájdalomhoz, mint a hétköznapi emberek, hiszen ők gyakrabban találkoznak ezzel az „érzéssel”. Számukra a fájdalom a mindennapi lét velejárója, és ennek tűrése és legyőzése létfontosságú feladat. Így a valódi harcosok nem akarják elkerülni a harcot hanem boldogan harcba szállnak a saját igazukért. Aki verekedett már az tudja, hogy egy-két pofonba nem fog belehalni, és minden bekapott ütés által még erősebb is lesz a jelleme, és mentális ereje. Hiszen ami nem öl meg az megerősít, és és ha esetleg halállal is járt a csata, ezt mi már úgysem fogjuk megtudni. Ne feledjük, hogy a régi korokban a legnagyobb dicsőség azokat érte, akik harc közben estek el!
A társadalom, és a nemzet, de még kisebb közösségek (pl. család) számára is fontos, hogy a férfiak képesek legyen saját maguk, és közvetlen környezetük megvédésére. Minden férfi ott hordozza magában a harcos géneket, amit még ősei hagytak rá, de sajnos csak kevesen vannak, akik ezt megfelelő szintre fejlesztik magukban. Ebben a tökéletesen kényelmes korban (jobb esetben) nem kell fizikailag megkűzdenünk az életben maradásunkért, vagy a napi élelmünkért, és ezáltal rengeteg ember veszti el fiziai erejét, és ezáltal a kapcsolatot a testével. Nem beszélve a felnövekvő generációról, ahol a kamasz srácok között ritkán találunk igazán férfias, és „életképes” egyéneket. Háborúk a történelemben mindig is voltak, és lesznek is, és ezért az egyik legfontosabb dolog, hogy megfelelően kezeljük testünket és felkészítsük magunkat az esetleges harcra, ahol adott esetben az életünk is lehet a tét!
