Egy szakítás mindig fájó dolog. Van aki ilyenkor berúg, van aki csak magában búslakodik, és van aki a lelkében átélt fájdalmakat kivetíti a testére is. Így a szakítás emléke a testen is megjelenik, nyomot hagy, és mindig emlékezteti viselőjét az átélt érzésekre, és a szeretett társ elvesztésére. Ilyenkor sokaknak van szüksége némi fizikai fájdalomra, hogy a lélek mélyén lévő fájdalmat jobban el lehessen viselni. Ez a vágás ezért érdekes.
Azonban minden vég egyben egy új kezdet is. A régi testet maga mögött hagyva új életet kezd az ember: az addig zárva lévő kapuk kinyílnak, és új élményeket szerezhet, aki túlél.