Nyájas olvasóim!Kérlek ne bántsátok meg Dorottyát azzal, hogy sértő, bántó megjegyzéseket tesztek rá!Lehet vele ellenkező véleményen lenni, de ő a leírtakat felvállalta, és az arcát is adta hozzá!

Maga a Suspension gondolata pár éve kezdett el foglalkoztatni, de a megvalósítását hanyagoltam eddig, mivel nem találtam olyan piercert akire rámertem volna magam bízni ilyen téren. Egy napon aztán megláttam Zagyvai Gábor képeit amik igen meggyőzőek voltak ahhoz, hogy úgy döntsek kipróbálom!

A felfüggesztést több okból is ki szerettem volna próbálni. Egyrészt mikor olvastam róla nagyon megtetszett ez a rituális forma meg a közben átélt érzésekről leírtak: a "kóma hatás", az elmélyülés, a koncentráció a belsőre. Másrészt pedig megmondom őszintén a  kíváncsiság is bennem volt, hogy a fájdalmat  mennyire lehet uralni, mennyire lehet magad képezni ennek irányába. Azt gondoltam erre a Suspension tökéletes alkalom lehet, hiszen annyi mindenki kipróbálta már, de ha valóban olyan fájdalmas akkor miért próbálják ki újra és újra emberek ezt a rítust? Így hát lelkiekben valamennyire már felkészülten mentem el a szalonba. A felfüggesztés a következőképpen zajlott: Először is négy darab kampó lett elhelyezve a hátamban. Ezek behelyezését ahogy emlékszem csukott szemmel, koncentrálva tűrtem és nem mondom, hogy nem fájt, de egyáltalán nem éltem meg kínnak... Ahogy visszanéztem a képeket a látvány ijesztőbb néha mint a valóság. A kampók behelyezése után jött a függesztés, ezt kétszer sikerült átélni. Az első inkább csak próbálkozás volt, ekkor pár centit emelkedtem el a földtől. Itt volt egyfajta "holtpont"-om amikor kicsit meg kellett állni...azt hiszem ez volt a legnehezebb...a földtől való elrugaszkodás első másodpercei. Aztán másodjára már túltettem ezen magam ,már nem néztem, hogy hány centire hagyom el a földet:) Nem ez volt a lényeg...közben nem érez az ember fájdalmat csak zsibbadást és kifejezetten melegem volt:).....én elhiszem, hogy egy meditatív állapothoz el lehet jutni a felfüggesztés által ha valaki többször gyakorolja, de nekem ez a pár perc inkább szórakoztató volt...elsőre nem is akartam ennél többet. Nekem bejött a dolog persze ez is egyénfüggő ki, hogyan éli meg első alkalommal. A gyógyulásról annyit, hogy már a második naptól szépen elkezdtek gyógyulni a hegek! Egyenlőre ott tartok, hogy 8 pötyit látok a hátamon ami szerintem alig fog látszódni. (Ennek kb. másfél hete - zagy)

Sajnos nem tudtam jobb képeket lőni, mert közben elég sok dologra oda kellett figyelnem! Legközelebb hívok fotóst, ja és erről lesz majd egy videó is, de arra is még egy kicsit várni kell! Ez van:)