Ha nincs fájdalom nem nyílnak ki a receptoraid. Nem leszel tudatos, csak élsz bele a nagyvilágba. Soha nem jutsz el az ösztöneidhez, ahhoz a pillanathoz, amikor megérzed, hogy mit is jelent élni...Egy gravitáció nélküli térben hánykolódsz anélkül, hogy tudnád miért nem ér le a lábad a földre. Lehet, hogy nem is vágysz rá, hogy leérjen, mert túl kényelmes forogni a levegőben. De ha egyszer leértél tudni fogod, hogy a földön lehet járni, míg a levegőben csak az áramlatokkal sodródsz...Nem te irányítod magadat és a tetteidet, hanem a külső tényezők. De a világ nem a külső tényezők összessége, hanem a belső érzések, és tapasztalások megélése.
Ahhoz, hogy lekerülj áldozatot kell hoznod, ami gyakran lemondással jár. Az áldozat elengedhetetlen, hiszen ez jelenti azt, hogy elengedtél valamit az addigi életnek hitt takaréklángból. Minél nagyobb dolgot engedsz el, annál nagyobb lesz a sikered. Minél nagyobb áldozatot hozol annál nagyobb lesz a fájdalom. De ha a fájdalom nagy, nem tudsz majd másra fókuszálni, és így érezni fogod elméd valódi súlyát. Megnyílt elméd valódi súlyát, hiszen a csukott elmének nincs súlya: az csak egy lepel, mely a szemedre hullva elfedi mindazt, ami az igazi élethez kell.
videó: Laibach - B mashina
