A konferencia olyan volt számomra, mint a vidámpark egy kiskölyöknek. Már az első nap éreztem, hogy ebben a közegben igazán otthon lehetek, nagy öröm volt látni olyan embereket akik szabadon alakíthatták a testüket tetoválásokkal, piercingekkel, implantátumokkal és egyéb mod-okkal. Szinte minden második embernek ketté volt vágva a nyelve, gyakran találkoztam kitetovált arcokkal, szarv implantátumokkal, és persze rengeteg tetoválással és piercinggel! Christiane (Pin-point piercing, Oslo) és Haave mikor az első napon megtudták, hogy még soha nem lógtam kampón, rögtön ajánlották hogy próbáljam ki a suspension-t, hiszen nincs is erre megfelelőbb alkalom. Azonban valahogy úgy éreztem, hogy nem lenne túl jó élmény egy csapat ember előtt kipróbálni először a dolgot, inkább majd elvonulva mindenkitől.

Biztos voltam abban, hogy nem fogok hazamenni "üres kézzel" erről az eseményről, valahogyan meg kell örökíteni ezt a fontos dolgot a testemen is. Már rögtön a második napon elkezdett körvonalazódni bennem, hogy ez az emlék egy oly régóta vágyott arc scarification lesz - de persze valami kis diszkrét, mert nem akarok túl durvát, és gondolnom kell a kedves életem szerelmére is, hogy ne nagyon boruljon ki majd ha meglát. (ebből persze nem lett semmi, kiborult:)). Azon vettem magam észre, hogy egyfolytában azon agyalok, hogy mi módon lehetne elhelyezni három nyúzott csíkot az arcomon úgy hogy a lehető legjobban mutasson. Az első ötletem az volt, hogy a fülem melletti részre kellene három csík de belegondoltam, hogy mivel minden nap borotválkozom nem lenne túl jó a gyógyulás, és nem is mutatna olyan jól. Így jött aztán hogy a halántékomra kellene a jel, de egyszerűen nem tudtam jól elképzelni három csíkot - mint később kiderült azért nem mert nem három csík volt nekem rendelve, hanem csak kettő.

Úgy alakult a helyzet, hogy sikerült nagyon jól összebarátkoznom Ron Garza-val, akivel kitaláltuk hogy az utolsó napon összevarrom a sérült fülcimpáját ő pedig készít nekem egy vágást, de sajnos csak a program második része jött össze, mert lebetegedett és nem akarta még ezzel is megterhelni az immunrendszerét. Eljött tehát a várva várt nap, de sajnos eléggé sietnünk kellett, mert nekem indult a repzim, Ron-nak pedig el kellett kezdenie egy szemináriumot. Bevágódtunk az első üres terembe, ahová aztán bejött James Kern is egy akusztikus gitárral hogy pengessen egy keveset. Ez mókás volt mondtam is neki hogy valami lágy, andalító nótát játsszon mialatt szétvágják az arcomat. Felraktuk az indigót a három csíkkal, de valahogy nem éreztem magaménak a dolgot, mondtam hogy először csak kettőt csináljunk meg és majd eldöntöm hogy legyen-e három vagy sem - de pár perc múlva elhatároztam hogy csak kettő kell. Közben bejött valaki a szobába, mert azt hitte hogy valami jó kis bemutató készül. Aztán elkezdtek gyülekezni az emberek a szoba előtt, és mikor feküdtem az asztalon Ron pedig közelített felém a szikével bejöttek a szervezők és mondták, hogy itt három percen belül tetoválással kapcsolatos szeminárium lesz és el kell mennünk! Hát akkor kicsit lefagytam és már láttam magam előtt hogy megszégyenülve moshatom le az indigót az arcomról és mehetek haza "tiszta arccal".

Azonban ennek szerencsére nem kellett bekövetkeznie, mivel találtunk egy másik szobát ahol Swasi Dan serényen gyártotta a handpoke tattoo-kat, és volt olyan kedves hogy átengedte nekünk a szobát egy fél órára. Előkészítettük a területet, felfeküdtem az asztalra és Ron elkezdte metszeni az arcomat. Az első vágásnál valami megmagyarázhatatlan jó érzés lett úrrá rajtam, valahogy szabadnak éreztem magamat, tudtam hogy amit csinálok az egyszerűen helyes és jó. Megcsinálta a körvonalakat és a sebre kent egy kis blue gel-t ami fájdalom- és vérzéscsillapító. Mondtam neki hogy nem szeretnék ilyet kapni mert kibírom, de mivel az arcvágások nagyon véreznek mindig használ valami vérzéscsillapítót. Szerencsére nem nagyon vitt el semmit az érzés mélységéből, végig éreztem a nyúzást is és a vágásokat is. Vicces volt hogy közben bejött néha egy-két ember körülnéztek aztán kimentek miközben ott feküdtem vérző arccal. Mikor befejeztük a dolgot nagyon boldog voltam, egyszerűen bőgni lett volna kedvem annyira örültem a végeredménynek. Nem tudtam elmondani Ron-nak mennyire örülök, hálám jeléül oda adtam neki az egyik vékony csipeszemet ajándékba, és csináltunk néhány közös fotót is. Ezt követően rohanva elköszöntem mindenkitől, leragasztottam a vérző fejemet, de megmosni már nem volt időm az arcomat, szóval mentem a reptérre alvadt véres szemekkel. Itt szerencsére jó fej volt a vámos srác megkérdezte mi történt velem, és mosolyogva nyugtázta a válaszomat. Itthon persze meg kellett vívnom a harcom Eszterkémmel, de szerencsére jobban örült annak hogy hazajöttem, mint amennyire gyűlölt a vágásom miatt.:)

Úgy érzem, hogy ezt a nagyszerű találkozót sikerült méltó képen megörökítenem egy olyan dologgal amire már évek óta vágytam, de nem tudtam hogy pontosan milyen lesz. Ez akkor és ott formát nyert és az ösztöneimtől vezérelve sikerült megtalálnom a jelet amit igazán akartam. Fantasztikus élmény volt.