mikor azt hinné az ember hogy nincs lejjebb, sokszor kiderül h de igen, van még lejjebb is....persze ahogy azt megtudhatjuk Tyler-től, a mélypont elérése nem egy hétvégi szeminárium, hanem egy komplex folyamat, amiben annyi a teendőnk hogy átadjuk az irányítást, és nem akarunk mindig mindent uralni mert az sokszor rossz dolgok felé visz minket. csak elengedjük. let go. let go. persze azt hihetjük néha hogy á, mindent átadok ez nem az én saram, az nem az én hibám miatt van így, de a végén kiderül h de bizony igen....minden ami az életünkben van a mi hibánk, mi hívtuk be, vagy éppen a mi jó gondolataink miatt van....ezzel szembesülnünk kell... tanulj a múltból vagy éld át újra....ha kivágják alólad a fát olyan légy mint a madár, aki ahelyett hogy a mélybe zuhan, a magasba száll (már ezért a tanításért érdemes volt...tudod) ...nagy tanítások ezek, és jobban tesszük ha odafigyelünk az ilyen és ehhez hasonló jelekre, és akkor ha nem vagyunk önteltek és ego-függők akkor talán alkalmazni is tudjuk ezeket, ami százszor nehezebb mint gondolatilag magunkévá tudni...mert mindig könnyebb másokat okolni vagy másokat felelősnek nevezni saját gyengeségünk, ostobaságunk, ego vezérelte létünk helyett, mintsem belátni hogy emberek vagyunk....és nem áll semmi távol tőlünk ami emberi! így a tévedések aránya, mennyisége és minősége is benne van a pakliban - és ez nem baj....a baj csak az ha ezekből nem tanulunk!és akkor újra kapunk egy pofont ami még nagyobb lesz mint az előző, és a végén nem csak pofont fogunk kapni hanem törést, szúrást, taposást, és minden esetben ott lesz a fránya tükör amibe ha van eszünk nem tudunk jó érzéssel belenézni....ha pedig nincs eszünk akkor tovább futjuk köreinket, és azt reméljük h "isten" kegyes lesz hozzánk....de hogyan várhatnánk el hogy kegyes legyen a legfőbb úr hozzánk ha mi sem vagyunk kegyesek önmagunkhoz és mi sem vagyunk képesek rá h belássuk hogy igen, sokszor elbaszunk dolgokat.....nem várhatjuk el másoktól, az univerzumtól, a teremtő erőtől h rendbe tegyen mindent amit mi sem tudunk rendbe tenni, hiszen ilyenkor nem érdemeljük meg mindazt a bölcsességet, erőt, akaratot amit adni akar nekünk - hiszen fel sem ismerjük h mennyire egyszerű minden és mennyire könnyen keveredhetünk a tudatunk HAMIS érzékelésébe, ami végzetes lehet...és mikor végzetet írok arra gondolok hogy lerombolhatunk mindent magunk körül.....és mikor azt írom h mindent akkor úgy értem hogy mindent ami jó és ami rossz volt....ennek persze vannak negatív és pozitív aspektusai is, de minden, minden menni fog és csak rajtunk múlik h jó dolgok épülnek-e a helyére vagy rossz dolgok....ha jó dolgok akkor örülhetünk mert képesek voltunk átélni, megérteni és VALÓBAN magunkévá tenni egy elképesztően fontos leckét.... amin sokszor az életünk múlhat.....az életünk...a mi életünk.,..a tiéd....amiből csak egy van...nem több...egy....és mikor visszanézel akkor látni fogod hogy TE vagy az aki elbaszta.--.-vagy felépítette úgy ahogy kell!
