"A pályának közepén fuss, Ikarosz - úgymond - erre vigyázz jól, mert ha alább szállsz tollaidat víz húzza le, feljebb nap tüze perzsel…” (Ovidius)
Vársz. Tudod, hogy a közeg, ami hamarosan körülvesz nem embernek való. Ikarosz sem bírta sokáig. A légcsavar elkezd forogni először lassan aztán egyre gyorsabban. Elindul a gép, de a kereki még a talajon vannak. Tudod, hogy hamarosan fel fogsz emelkedni oda, ahol csak a madarak vannak. A pilóta lassan hátrahúzza a kormányt, ekkor te belefeszülsz az ülésbe, és a gép orra elemelkedik a talajtól. Pár pillanat és a levegőben vagy. Azt hitted lehetetlen, de most mégis repülsz. Azt hitted veszélyes, de a béke ami körülvesz idefenn nyugalomra int. Nincs senki körülötted, csak a levegő, a felhők, madarak, és a béke. Csak a motor zaját hallod, és eltűnődsz, hogy hogyan lehet az ember képes arra, hogy kihasználva a fizika törvényeit új távlatokat fedezzen fel.